Nem gondoltam volna, hogy ez a pillanat is eljön.
Hiányzik a régi munkahelyem.
Na nem a munka, nem a bejárás, nem a gürizés, hanem egy érdekes dolog.
Egy óriási nagy csarnokban dolgoztunk, autókábeleket konfekcionáltunk (ez a legegyszerűbb szó rá, bocsi, ezt nem fejtem ki bővebben), én felügyeltem, mások csinálták.
A lényeg, hogy több száz ember egy csarnokban, és a monoton zaj ellensúlyozására mindig szólt valamelyik rádió. És mindig voltak felkapott zenék, és mindig voltak kis klikkek.
Ha olyan szám következett a rádióban, ami mondjuk tetszett, azt nem titkoltuk el, és akik a környezetünkben voltak, tudtak erről. Így, mikor legközelebb megszólalt az a zene, akkor kedveskedésből odaszóltak, hogy: Küldöm!
Tudod, mint a kívánságműsorban, csak nem kértük a zenéket, hanem figyeltük:)
Ez egy apró hülyeségnek tűnik, de nagyon pozitív hatású tud lenni, ekkora közösségekben.
Ez jutott eszembe most, hogy láttam egy Doktor House részt, aminek a végén egy nagyon szép szám (amolyan vidiritásan melankólikus) volt. Kb. 3 percbe telt, mire a Google, az imdb.com és a youtube.com segítségével a nulla információ birtokában, megtaláltam a számot.
Küldöm Neked!
Legyen szép a hétvégéd!
Zero 7 - In The Waiting Line
100 gyakorlati tipp leendő és kezdő vállalkozónőknek, hogy vállalkozásod valóban sikeres legyen!>>