Mindig vannak az életben olyan pillanatok, olyan gondolatok, amikor azt érezzük, hogy: "Húúú, ez de jól mutatna egy könyv lapjain, egy dialógus részeként!".

Tudod, mikor olyan okos gondolataid vannak, hogy ha olvasnád valahol, akkor nagyon irigykednél, hogy nem neked jutott eszedbe.

De hiszen Neked jutott eszedbe Rita! - ez tegnap legalább háromszor átvillant az agyamon.

Tegnap szokásos események zajlottak körülöttem: nagyon írhatnékom volt, ihlet elkapott, az idő is szép volt, más dolgom sem volt sürgősségi felirattal, és erre mi történt?

A fiam nem hagyott dolgozni.

Van egy plüssmalaca, meg egy műanyag, és az a kedvenc játéka, hogy a két malac beszélget egymással. Én vagyok a plüssmalac, ő a műanyag:)

És akkor játszunk...

Bennem meg már túlcsordulnak a jobbnál-jobb szófordulatok, a szuperebbnél-szuperebb ötletek, alig győzöm feljegyezni, és akkor malacozzunk...

Nem vagyok hagyományos cégvezető. Itthon dolgozom, nem húzok nap mint nap kosztümöt, nem döntök milliárdokról, nem interjúvolnak meg az újságok, és kevesek adnak a szavamra. (De ők nagyon!:))

Mégis képviselek valamit: a kisembert és a "nagyasszonyt" egyszemélyben.

Ezen a nagyítón keresztül nézz majd rám a továbbiakban, néha meg fogsz lepődni, és azt fogod hinni, hogy torzít az a nagyító, pedig nem. Az is én leszek...

Rita