Még a rakottkrumplival kapcsolatban is előfordulhat az, hogy megunod, sőt, szinte megundorodsz tőle. Hát akkor ez meg pláne így van a munkával.

Pénteken érdekes érzésem volt: először is, eldöntöttem még reggel, hogy elolvasom azt a könyvet, amit két hete kezdtem el, csak a Felhasználó Update kampány miatt nem jutott rá időm.

A könyvben meg többek között célkitűzésről is szó van, és a könyv elolvasásán túl még nagyon sok minden került be a prioritási listámra közben.

A gépem itt árválkodott egészen estig, amikor újra ideültem, és azt éreztem, hogy undorodom. Elegem van belőle, nem akarok itt ülni, nem akarok levelezni, nem akarok böngészni, de legfőképp nem akarok ÍRNI!

Ami azért baj, mert ahogy az előző bejegyzésben írtam, ha valaki online sikereket akar, akkor ahhoz jelen is kell lenni, méghozzá online.

Pénteken itt undorkodtam, és egész nap szinte 5 percet ültem itt, míg két e-mailre válaszoltam. Ez az időtartam nálam a csodakategóriába tartozik, főleg akkor, ha konkrét dolog, elfoglaltság, vagy épp döntés erről, nincs a háttérben...

Szombat dettó ugyanaz volt, mint pénteken, de akkor már komolyan kezdett zavarni ez az érzés.

"Mi lesz velem, ha örökre megutáltam a számítógépezést?" - suhant át az agyamon a gondolat. Az oké, hogy az életcéljaim megvalósulásában csak egy eszköz (bár igen fontos eszköz) a számítástechnika, de nélküle nem az lennék, aki, és nem most kéne örökre szakítanom vele...

Tegnap bepótoltam a filmnézésben keletkezett lemaradásaimat (Kungfu Pandát nézd meg mindenképp, Hellboy 2 erősen feledhető, kivéve a rosszfiút megformáló Luke Goss-t! Hogy ez milyen szép pasi lett - mondjuk az is volt:)! Emlékszel még rá a Bros nevű együttesből? Neeeem? Te szegény!:))

Na, szóval, két film között vizualizáltam azt a helyzetet, hogy nos, akkor én most odaülök a géphez, és írok valamit (lenne mit, az biztos).

De minden idegszálam ellenkezett az ötlet ellen, még a gyomrom is görcsbe rándult. Ez az érzés már komolyan meglepett, ilyet évek óta nem éreztem, ilyen intenzitással meg talán még soha.

Fő az optimizmus, ezért nem foglalkoztam tovább ezzel, különben is, az aggódás nagyon hülye szokás:)

Már szinte el is felejtettem az egészet.. Reggel kómás fejjel kitámolygás, fürdő felé irányulás, közben Power gomb bekapcsolás, kávé elkészítés, e-mail olvasás, válaszolás, és tessék, észre sem vettem, és már megint itt vagyok...

Soha nem fog ez elmúlni. Lehetnek olyan pillanatok, mikor a hátunk közepére sem kívánjuk a munkát, vagy épp a hobbinkat, de aztán meggyógyulunk, minden helyre áll. Mindig hagyni kell, hogy a tudatalatti vezessen, mert az tudja, mikor kell szünet, és mikor kell hajtani;) Fölösleges ellene ellenkezni.

De postot remekül lehet róla írni:)

Itt a Bros leghíresebb száma (hát nem ma volt, az tény:))

Bros - When Will I Be Famous 1988