Michael Gerber szenzációs könyve, a Vállalkozás Mítosza, ültette el a fogékony fejekben azt a gondolatot, hogy nem mindegy, hogy a cégedBEN dolgozol, vagy a cégedEN.

Nem mindegy, hogy szakmai, adminisztratív, szervezési, vagy stratégiai feladatokat látsz el az időd legnagyobb részében.

Lássuk be, van abban valami igazság, hogy a legtöbb férfi egyszerre csak egy valamivel képes foglalkozni 100%-osan. Ha valami bekavar a képbe, akkor jön az idegeskedés, a stressz, a magas vérnyomás, satöbbi.

Egy nőnek sokkal jobb a helyzete ebből a szempontból: a női agy multitask-os, mint a Windows. Több folyamat tud futni, maximális hatékonysággal, egyszerre.

Oké, idegeskedés, feszültség a nőknél sem ritka, és néha az sem mindegy, hogy a hónap melyik felében vagyunk éppen (;)), de ha férfi lennék, biztos, hogy már kopasz lennék, ha csak abból indulok ki, hogy mennyi mindennel foglalkoztam az elmúlt bő fél évben (és még mennyivel fogok!).

Azt tudjuk be a csillagok szerencsés együttállásának, hogy eleve ilyen tipus vagyok, szeretek pörögni, bár néha nehezen pörgök fel, ez tény. (Főleg hétfőnként, az egész hétvégés Dr. House maraton után.)

Mikor elkezdtük a céget "csinálni", egyértelmű volt, hogy az adminisztratív feladatok hozzám fognak tartozni, míg a gépeket összerakni, és effektíve a legtöbb vírust leirtani jórészt a férjem fogja. Ez stimm. Munkamegosztás. Nemcsak a hagyományos férfi-női szerepek miatt vagyok alkalmasabb az adminisztratív feladatok elvégzésére, hanem azért is, mert gyorsan ráérzek, hogyan lehet valamit egy komplett folyamattá szervezni, és a lehető leghatékonyabban véghez vinni, hiba nélkül.

Aztán az is nyilvánvaló volt, hogy bizony, mi hosszú ideig fogunk a cégünkBEN dolgozni, mert egyrészt nem esik le az ujjunkról az aranygyűrű, másrészt meg, ha tudatosan csinálja ezt az ember, akkor azon túl, hogy eredményei is vannak, azon túl még a közép távú tervekben szereplő alkalmazott-felvételt is nagyban megkönnyíti (ugyebár nem mindegy, hogy tudod-e, milyen munkára kit veszel fel és mikor...).

Idén már gyakran jutottam arra a szintre, hogy annyi lett a stratégiai feladat, annyira rákaptam az ízére, hogy szerettem volna már hanyagolni a szakmai dolgokat.

De még mindig nem jött el a megfelelő pillanat, hogy csak főnök legyek, és ez több dolognak is betudható.

Az egyik az, hogy igazán elememben érzem magam itt a neten. Blogolok, honlapot szerkesztek, hírleveleket írok, küldök, néha picit kódolok is, hozzászólok ehhez-ahhoz, és mindenről egy újabb lehetőség, egy újabb ötlet jut eszembe!

A másik az, hogy annyira jól írok - elnézést, nem öndicséret, ez tény -, hogy ezt a részét valószínűleg csak hosszas kutakodás után tudnám kiadni másnak, de minek is, hiszen az egész imázs körém épül. Ehhez más stratégia kell majd, és annak még nincs itt az ideje (elvégre nem akarok még nyugdíjba menni).

Viszont bármennyire is jól írok, és bármennyire is ez a lételemem, az utóbbi időben néha már borsózott tőle a hátam rendesen.

Képzeld el azt a szituációt, hogy leírod azt, hogyan kell beverni egy szöget a fába.

• Hogyan néz ki a kalapács,
• hogyan néz ki a szög,
• hogyan kell tartani ezt és amazt,
• mekkora ütést kell rámérni,
• milyen szögben álljon,
• meddig menjen be a fába, stb.

És mindezt kilencvenakárhány oldalon keresztül. Ami erőt ad az efféle munkához, az az, hogy tudod, a sövény túloldalán ezrek életét könnyíti meg, ha Te ezt leírod, szépen, érthetően.

Ha azt mondom, hogy az elmúlt 8 hónapban, míg a Felhasználó Update könyvet írtam, nem a bevétel motivált, akkor elhiszed?

És ha azt mondom, hogy az árat csak tegnap előtt véglegesítettük?

8 hónap megfeszített munka úgy, hogy azt sem tudtam, mennyi lesz érte a jutalom. Persze, gyanítottam, hogy lesz érte jutalom. Lesz hálás közönsége, ergo megéri a cégedBEN dolgozni.

Mert ez a kulcsa mindennek. Ha örömmel, segíteni akarásból teszed azt, amit teszel, és képes vagy akár még NEM jólesően is dolgozni valamin csak azért, hogy az majd vadidegenekkel tegyen jót hosszú távon, na azért megéri a "kulimunkát" elvégezni személyesen!

Naná, hogy úgy nem tudsz apróságokat csinálni, ha közben mindig azt lesed, hogy mennyit ér a munkaerőd. Naná, hogy akkor add ki valakinek, írja meg azt a könyvet, kezelje a blogjaidat, terjessze Rólad az igét!

De amíg örömet okoz másoknak örömet okozni, addig ne hidd Michael Gerber egyetlen szavát sem:)

Nézd meg mit hoztunk össze 8 hónap alatt>>

Ezúton is köszönet Hantos Gyöngyinek, a TOP 9-eknek, és Péternek!