Szombat dél van.

Megírtam már újabb 10 oldalt a könyvhöz. Egyedül vagyok itthon, gyerekeim kiadva mamákhoz.

Közben fő az ebéd, egymás után készülnek el a mosott ruhák (teregetőgépet még nem találtak ki?), megengedtem magamnak, hogy youtube-ozzak is, és egyszercsak csörög a mobilom.

Ránézek, egy Ügyfél.

Szombaton. Délben.

Már leszoktam arról, hogy a mobilom rabja legyek. Egész hétre vonatkozik, hogy ha csörög, és nincs alkalmam/kedvem/időm/lehetőségem felvenni, akkor nem stresszelek, akinek fontos vissza fog hívni.

Hétközben egy valami szent, az Ügyfél. A kedvéért sok mindenre képes vagyok.

De hétvégén a család a szent, senki és semmi más.

Lehet, hogy azzal, hogy ezt a délben csörgő mobilt nem vettem fel, lemaradtam egy sokszázezres üzletről.

Lehet, hogy a telefon hétvégén való fel nem vétele egyeseknél főben járó bűn, de nincs apelláta: ez az én életem, ez az én telefonom, ez az én bizniszem. Én döntök.

Egyébként nem voltam mindig ilyen következetes, sőt, csak néhány hete vagyok ennyire "kemény". Tavaly nyáron például minden hétvégén és minden éjjel dolgoztam valamit, olyan nem volt, hogy legalább ne alakítottam volna a reklámszövegeken, vagy a tanfolyamon, vagy, hogy ne bütykölgettem volna a honlapot.

Sokszor van úgy velem, hogy azt érzem, ha nem tevékenykedem valamin, akkor hiábavalósággal töltöm az időmet, és lemaradok valamiről.

Ezért nemrég új dolgot eszeltem ki: hétvégén, délutánonként befészkelem magam az ágyba, Columbo hadnagy kalandjait nézem, vagy valami más, nagyon nézést nem igénylő filmet, és közben ágyterítőt horgolok:)

Szórakozom is, és közben alkotok, létrehozok. Ettől jól érzem magam, és bizony megsértődöm, ha valaki ebben megzavar.

Drága Ügyfelem!
Kérlek, hívj vissza hétfőn!

(Ha nem hívsz, én hívlak:))

Ui.: Mielőtt valaki szemfülesnek eszébe jutna: a bejegyzést az ebéd utáni kávézás alatt írtam:) Szórakozásból.